3. fejezet

Virággal mentünk le az kajáldába... Egész szép volt, és egész jó kajákat adnak, oda jött hozzánk Dávid.
-Szia Virág,szia Timi mitcsináltok?-érdeklődött
-Jöttünk vacsorázni-feleltem de közben a szememmel a kígyózó sort pásztáztam
-Hát, itt egy hamar nem kaptok kaját szerintem mennyetek az autómatához!-mondta egy idegen fiú aki éppen engem méregetett
-Timi ő itt Emett.-mutatta be Dávid
-Szia-nyújtotta a kezét Emett
-Szia- mondtam és megráztam a kezét
-Köszi - mondta mosolyogva Virág.Elmentünk az autómatához.Én vettem pár csoit Virág meg inniket így mentünk fel a szobánkba a fiúkkal.
Az ajtó elött váltotuk még pár szót, de utána bementünk Virággal.És utána csak mondtuk a magunkét és nem csak Virág hanem én is.Aztán kidőltünk...
Reggel kemény hét órakkór keltett fel Virág.Megismertem sok diákott, és tanárt.Tizenketten vagyunk az osztályban.Nagyon kevés lány van
csak mi ketten Virággal és a tíz fiú, a neveket nem tudom de van ugye Dávid és Emett...  Két emós,három őrűlt( jó értelemben) és három
kocka...Végre véget ért a nap és szabdidő volt Virággal kint felültünk a korlátra és napoztunk( nem, nem tesz bennem kárt a nap).
Amikor elkezdtünk beszélgetni, egyszer csak felült mellém valaki. A naptól elösszőr nem tudtam kivenni az arcát de utána rájöttem hogy Dávid az
-Mitcsinálsz?- kérdeztem elég furán
-Napozok-vonta fel a szemöldökét
-jó- vontam meg a vállam.Elkezdtünk beszélgetni Virággal és csak úgy repült az idő! Dávid meg egész végig ott ült mellettem... Mintha csak figyelni akarna engem
Aztán lassan besötétedett, Virág bealudt én ébren voltam és éhesség tört rám... de nem emberi kajára.Ezért úgy gondoltam hogy kimegyek az
erdőben és keresek valami állatott.Hát ez nehezebb volt mint amilyennek képzeltem.
Mert ott volt az az óriási vas kapu.Na igen, és ott van a kamera.
Ezért gyors futásban(én így nevezem a vámpír futást)elsprinteltem a kamera elött,  átugrottam a kaput.És elkezdtem rohanni az erdő felé.
Vadászat sikeres volt elkaptam egy állatott...De akkor megláttam egy árnyat, ami utána elsuhant.
-VÁMPÍR!-sutogtam magam elé nézve.Lehet hogy hülyeség volt, de az árnyék után mentem... szélsebes futásban már eléggé elfáradtam.És akkor
megláttam. Még a maradék erőmmel rávetettem magam és azonnal megismertem kék szempárt... Leszáltam róla és döbbenten néztem rá.
-Te vámpír vagy?- kérdeztem döbbenten
-Ja!-mondta, mint hogyha ez tök természetes lenne
-És ezt ennyire természetesen mondod?- akadtam ki
-És te vápír vagy?- kérdezte Dávid bújkáló mosollyal
-Ja!- mondtam. És eccere röhögtük el magunkat.Ez annyira neveccséges volt a lényeg az hogykiderült hogy Dávid vámpír és én is. De a lényeg
csak most jött...
-Na, azt hiszem itt az ideje hogy elmondjam az igazat...- mondta egy kicsit félve.Hát elmondta nem lettem mérges nem lettem kiakadva csak féltem mert azt mondta hogy:
Ugye egy gonosz vámpír harapott meg, és kiderült hogy akit megharap az is gonosz lesz de én nem lettem gonosz, és az a vámpír figyelt engem
hogy mikor változok gonosszá, de nem változtam át. És ez felkeltette az érdeklődését... Mert ez nem lehetne lehetséges,és az is kiderült amitől
kisebb sokk hatást kaptam hogy elakar kapni hogy kiderítse hogy ez hogy lehetséges... Ja és még valami Dávid nem véletlen volt mindig mellettem ő volt az "őrzőm"
vagyis ő védett meg a veszélytől. Mert képzettebb mint én ...
-óóó...és akkor ő bármikor megtámadhat?- estem kécségbe. És akkor olyan történt amire nem gondoltam volna...Dávid magához húzott és szorosan
magához ölelt.Így álltunk pár percig míg elnem engedett és a szemembe nézett.
-Nem hagyom hogy hozzád nyúljon...-mondta félénken
Aztán már a szobámban voltam és Virággal találtam szembe magam és mosolyogva megkérdezte:
-Tényleg vámpír vagy?-kérdezte mert közben kiderült hogy ő már rég tudta az igazgatótól meg a szememből...

 

 

 

 

Üdv:Kata :D

Oldal: Történetem 3.fejezet
Kata Blogja - © 2008 - 2024 - katablog.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat